4. EPIZÓD: Tracy nagy napja

„Olyan szép, harmatos reggel volt, – jól emlékszem még arra a napra! – Emlékszem a szellőre és a napsugár simogatására… a föld és a növények illatára! Arra a percre…

Ő csak sürgött- forgott, tett- vett! Port törölt és felmosott… mint minden átlagos szerda délelőtt, s a szoba újra tiszta lett, csupa rend.

Ilyenkor mindenki elment itthonról, csak mi maradtunk ketten… én a sárgafülű ékszerteknős és ő, a kedves fiatal hölgy… nevét sem tudom! De igazán kedves! Neki köszönhetem, hogy most itt vagyok!”

Egy napon Tracy Turtle elhatározta, amint adandó alkalma nyílik rá, egy percet sem marad!

 Világgá megy!

Nos, fogta magát és lekecmergett a terrárium napfényben úszó, csúszós oldalán, végig botorkált az asztalon és onnan átsétált a szomszédos komódra. Innen már csak karnyújtásnyira volt a szabadságot jelentő ablakpárkány…

Meglódult és csak futott- futott, ahogy a lába bírta. Ment- mendegélt a magas fák alatt, a kókadozó bokrok között…

Tikkasztó meleg volt az nap, Tracy már alig állt a lábán és egész úton szenvedett a szomjúságtól. Páncélját már alig bírta vonszolni… mikor meglátott maga előtt egy hatalmas vízzel teli medencét. Tracy annyira megörült, hogy gondolkodás nélkül meglódult, és huss! …már csobbant is a habok között… boldogan úszkált, vidáman lubickolt, hátára fordult s hagyta, hogy a hullámok ide-oda ringassák könnyű kis testét.

Mikor aztán kipancsolta magát, úgy gondolta keres magának egy kis zugot, ahol megpihenget. Ám a közelben semmi egyebet nem talált, csak egy kopár szigetet, jobb híján felkecmergett hát a szárazföldre és már épp álomra hajtotta volna fejét, mikor megmozdult vele együtt a szigetnek vélt fekhelye.

-„Hát Te meg hogy kerülsz ide? Pontosabban mit csinálsz a fejem búbján?” – szólalt meg egy dörmögő, bágyadt hang.

Tracy-nek ijedtében egy árva hang sem jött ki a torkán, csak szaporán kapkodott levegő után, végül hebegve- habogva így szólt:

-„Az én nevem Traaa-cy! Szóval… Tracy a nevem és… és megszöktem hazulról, habár az igazság az, hogy nem is az otthonom volt! Ékszerteknős vagyok, dísz állat!

S ezért egy üveg dobozban kellett élnem hosszú évekig.”

-„Értem! A szabadságot választottad! Ezért gondoltad úgy, hogy jobb lesz új lakhelyedül egy állatkert vízilovakkal teli medencéjét választani?! …. Világos.

Egyébként a nevem Harold, örvendek a szerencsének!” Tracy, bár fogalma sem volt, hogy kerülhetett csöbörből vödörbe… és mit keres az állatkertben, de nagyon örült új, kibontakozó ismeretségének Harolddal, az állatkerti vízilóval.

Kövesd oldalunkon MRant Meséit, hogy megtudd mi fog történni kis barátainkkal a következő epizódban!

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük